Itt találhattok sok idézetet attól függően amilyen kedvetek van:))
Szomorú :(( :
˝Szeretek az esőben sétálni,mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok.:(˝
˝A szerelem okozta számos kín közül,az a legnagyobb,amikor gyűlölni akarjuk azt,akit szeretünk.˝
˝Fáj olyat szeretni,kit nem érhetsz el,
Aki szinte azt sem tudja,hogy létezel,
Tudni hogy nem kellettél neki,
Érezni hogy más is szereti,
Olyan,aki el is érheti.˝
˝Nem az a fájdalom,sírni zokogni,
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani.
Az ember erős de a szíve megszakad,
Ha azt,kit igazán szeret,szeretni nem szabad.˝
˝De nehéz nevetni,amikor sírni kéne,
Csillagot hazudni a beborult égre,
Nevetéssel verni fel a házat,
Mikor a szívem mélyén ott a bánat.˝
˝Ne sírj,ha az élet fáj,
ha a bánat szívedbe vág,
Ne sírj ha érnek csalódások,
s szerte foszlanak a legszebb álmok,
Titkold el szíved szenvedését,
vesd el a sors gúnyos nevetését,
Két szemed úgy is hiába könnyes,
sírni lehet de nem érdemes.
Soha ne feledd,
hogy a rohanó felhők közt,
Mindig kék az ég!
1.Minden éjjel vágyom rád,
Mégsem vagy itt velem,
Bármit is teszem,
2.Te leszarod a fejem.
Bele kell törődjem,
Nem mehet így tovább,
Nem baszom el az életem,
Utolsó napját.
3.Mikor meghaltam,
Remélem ott leszel,
A nyitott koporsónál,
Könnyes szemekkel.
4.Kihűlt testem nézed,
Zokogva borulsz rám,
Rájössz hogy szeretsz,
De késő lesz már.
Éj
1.Sötét éjszaka van,
Szívem majd ki ugrik,
Mikor láthatlak újra,
Akárcsak egy percig.
2.Szerelmem örök,
De ez nem érdekel téged,
Tollas párnák közt,
Akarok halni meg.
3.Rád nézek,s sírok,
Te elmész nevetve,
Mert nem látod a könnyet,
Ott belül elrejtve.
4.Melkhasam üres,
Szét basz az ideg,
Ezt tetted velem,
Mint test s lélek.
5.Búcsúzom tőled,
Elvisz a halál,
Értem jön éjszaka,
Amíg te aludnál.
Remény
Halvány remény csillog,
Szememben könnycsepp,
Szívem lángol,
Sose lesz könyebb.
Lét
Szívem jégből,
Testem vérből,
Elzárkózva a világtól,
Az emberek szavától,
Boldogtalanul élek,
Ameddig létezek,
Van ember kit éltetek,
És van ki miatt élek.<3
Itt van néhány rövidke vers:))
Hajnali napfény,
Csobogó patak,
A tűz lobban,
Szívem majd meg szakad.
A virág kinyílik,
Szívem tárva,
A vörösrózsa elhervad,
Szívem(be) zárva.
Ahogyan a levelek lehullanak,
Úgy esek össze,
Ott leges legbelül,
Szépen csendbe.